A módszer J. L. Morenótól (1889-1974) származik, aki 1922-ben alapította meg Bécsben a „lélek cselekvő színházát” és elkezdi kialakítani a pszichodráma módszerét. 1925-ben kivándorol Amerikába. 1935-ben Beaconban megalapítják az első pszichodráma színházat, pszichodráma irányzatú klinikát, és 1942-ben megnyílik New Yorkban az első pszichodráma intézet. Ezt követően a pszichodráma az egész világon elterjed. Magyarországon Mérei Ferenc honosította meg a módszert, 1976-ban kezdetét vette a „Pszichodráma Műhely Csoport” kialakítása és munkája. A Mérei-féle dráma elsősorban csoportcentrikus, nagy súlyt helyez a csoportban történő dinamikára, történésekre. 1989-ben megalakul a Magyar Pszichodráma Egyesület, amely minden hazai dramatikus irányzatot egyesít.
A csoportmódszer a verbális megnyilvánulás mellett teret enged a cselekvésnek, lehetővé téve a történések „színpadon” történő lejátszását. J. L. Moreno szerint a pszichodráma „az a módszer, mely a lélek valóságát cselekvéssel tárja fel”, Az akciókban (játékokban) megjelenő feszültséget kell tudatosítani, önismereti szintre emelni.
A pszichodráma három nagy fázisból áll.
A felmelegedési szakaszban a bemelegítés során a csoport beszélget, vagy valamilyen bemelegítő játékot játszik. Kibomlik valamilyen történet, vagy konfliktus, ez átfordíthatóvá válik játékba.
A játék a „mintha” tartományban játszódik, valóságos, de mégsem az. A „mintha” élményben nemcsak azt éljük meg ami van, hanem azt is, ami olyan, mintha lenne. A csoport és/vagy a protagonista több változatban is eljátszhat egy játékot.
A lezárás, a játék megbeszélése, tudatossá tétele. Ez a munka nem fejeződik be az ülés végeztével, gyakran a játékos gondolataiban sokáig új és új asszociációk jelenhetnek meg.
A leggyakrabban alkalmazott pszichodráma technikák: a szerepcsere, hasonmás, duplázás, tükör és a monológ.