Hajléktalanként élni – dolgozni?
Ungvárszky Pál: Hajléktalanként élni – dolgozni? (I-II. rész)
(Absztrakt)
Egyik legjelentősebb kivezető út a hajléktalanságból a folyamatos munkavégzés, ami többek között alapja lehet az önálló lakhatás megszervezésének, az önbecsülés növekedésének és a kapcsolati háló bővülésének. A tanulmány a hajléktalan emberek munkaerő-piaci helyzetét vizsgálja a jelentősebb hazai kutatásokon, tanulmányokon és gyakorlati tapasztalaton keresztül.
Kiindulásként alapvető kérdésekre keresi a választ: mit mondanak az adatok képzettség, munkavállalás tekintetében, mit is tekint a hajléktalan ember munkának.
A továbbiakban elemzi és csoportosítja a hajléktalan emberek munkavállalásának akadályait, gátjait. Mik is lehetnek ezek? Valóban a hajléktalan lét megjelenési és ellátási formáján, tipológiáján kívül a gátló és akadályozó tényezők jelentős része minden munkavállalói csoportot érinthet? A válaszokat összefüggésébe ágyazottan mutatja be: strukturális és egyéni problémákon keresztül. A gazdasági gátak mellett megjelenik a krónikus munkahelyhiány, az inkorrekt munkaadói magatartás, az előítélet. Jellemző a hajléktalanok egészségi állapotromlása, a motiváció hiány, a kommunikációs és önértékelési nehézségek, valamint a nem megfelelő szociális háttér.
Mik lehetnek a hajléktalanok által leginkább keresett munkatevékenységek? Sokan az alkalmi, legtöbbször bejelentés nélküli, de – az ígéret szerint - azonnal kifizetendő munkalehetőséget részesítik előnyben, amely bizonytalan, és gyakran kiszolgáltatott helyzetbe hozza a munkavállalót. A szerződéses, rendszeres munkát végzők helyzete nagyban függ a lakhatás (szálló) körülményeitől, időtartamától, működési módjától és ez bizonyos esetekben akadályozó tényező is lehet (pl: menedékhelyre való beengedés, étkezésekhez való hozzájutás stb.). Ezekhez tartozó lényeges kérdés a pénzzel való bánásmód.
Bár sok hajléktalan személy szeretne dolgozni, viszont nem mindig állnak készen, hogy a munkaerőpiacra kerüljenek, és ott tartósan megmaradjanak. Így gyakran a segítés hosszú időt is igénybe vesz. Milyen teendők vannak a foglalkoztatási helyzet javítása érdekében? Milyen gyakorlati eszközök állnak rendelkezésre a szociális munkás/munkaerő-piaci tanácsadó számára? A megoldás komplex, hiszen a gazdasági feltételek javításán túl, politikai támogatásra, konkrét szociálpolitikai elképzelésre van szükség. Ám talán a leginkább fejlesztendő terület, különösen a gyakorlati segítő munkát végzők számára, maga a hajléktalan személy. A realitás a hajléktalan ember saját magához mérhető legkedvezőbb fejlődésének támogatása. Ez pedig a szociális munkás részéről az eddig gyakran alkalmazott rutineljárásokhoz képest eltérő gondolkodást, speciális segítőtevékenységet feltételez. Különösnek tűnik, de gyakran abban is támogatni kell a jelentkezőt, hogy képessé váljon a valós együttműködésre.
A befejező rész tárgyszerűen a hajléktalanlétben élő egyes személyiségfejlesztés eszközeit veszi sorra, amely lehet egyéni és csoportos. Ajánlás formájában felsorolja a közösségfejlesztési, a közösségi normák erősítésére szolgáló lehetőségeket, az életviteli szemlélet, készség és kompetenciafejlesztés eszközeit, illetve a munkavállalást közvetlenül elősegítő foglalkozásokat.